L’art por l’art Társulat

L’art pour L’art Társulat

A L’art pour l’art Társulat nem egyszerűen humort író és előadó művészek alkotócsoportja, a L’art pour l’art: világnézet.”

L’art pour L’art Társulat humorA társulatAz abszurd humort játszó L’art pour l’art Társulat 1986-ban alakult, akkor még Laár pour Laár Társulat néven. Egyedülálló produkciójukkal új színt hoztak a hazai humor és színjátszás palettájára. Alkotóműhelyükben sok eredeti ötlet, poén-felfedezés született, amelyek országunk kulturális hétköznapjaiban, a gondolkodni, és a nyelvvel játszani szeretők körében kisebbfajta művészi forradalmat indukáltak.

Első műsoruk – amelyet a Török Pál utcai Pinceszínházban mutattak be – valójában Laár András önálló estje volt, és András abszurd verseire épült.
A művészcsoport – a nagy sikerek nyomán – arra az elhatározásra jutott, hogy új, közös előadóesteket hoz létre.
Ennek megfelelően 1987-ben L’art pour l’art Társulat névre keresztelkedtek, amellyel jelezni kívánták, hogy csapatmunkában folytatják tovább.

Előadásaikat a kezdeti időszakban elsősorban egyetemisták, főiskolások látogatták. Második törzshelyük a Közgazdaságtudományi Egyetem klubjában volt. A fiatalok özönlöttek fellépéseikre, körükben vált először népszerűvé a L’art pour l’art.

A mindig teltházas előadások és a fergeteges siker azonban sokáig nem győzte meg az akkori televíziós szakembereket arról, hogy a Társulat a képernyőn is hasonló eredményekre lenne képes. Véleményük az volt, hogy a műfaj, amelyet képviselnek, csupán egy szűk réteghez szól. Egy rövid játékfilm elkészítésének kivételével – amelynek létrehozásában nem kaptak szabad kezet – lényegében öt évig nem jutottak komolyabb megjelenési lehetőséghez a legnagyobb médiában.
1991-ben tört meg a jég. A L’art pour l’art elkészíthette első, önálló tévéműsorát. Hamar kiderült, hogy a televíziós formanyelv nagyon illik hozzájuk, sőt az új lehetőségek teljesen újszerű megoldásokra sarkallták a kreatív csapatot.
Sok-sok képi ötlet, addig nem alkalmazott vizuális poén jelent meg műsoraikban.

És aztán megszületett a Besenyő család

Törvényszerű volt, hogy a képernyő műfaját ízlelgető, állandóan kísérletező L’art pour l’art kreativitása meghozza igazi gyümölcsét. Az akkor még csak “geg-girl”-ként, íróként közreműködő Szászi Móni alapötlete, és a közös kidolgozás nyomán indult útjára a népszerű abszurd “szappanopera”, amely egy csapásra országos népszerűséget hozott a Társulat számára. A L’art pour l’art divattá vált.
Már nemcsak a fiatalok kedvencei voltak, hanem minden korosztály kedvelte őket. A Besenyő család szójátékai szállóigék lettek. 1996-ban Kaposvárott, helyi tanárok kezdeményezésére országos Besenyő Fesztivált rendeztek, amelyen középiskolások mérték össze tudásukat új Besenyő jeleneteikkel, ill. a “klasszikus” Besenyő jelenetek eljátszásával. Egyetemisták, főiskolások vizsgadolgozatokat írtak a Besenyő család nyelvi leleményességeiről, elemezték szokatlan szó-kreálmányait, és jeleneteinek meglepő poénmechanizmusait.

A Társulat tagjai persze nem hitték soha, hogy ők találták fel Magyarországon az abszurd humort, vagy hogy szójátékaikkal felfedezték a “spanyolvigaszt”, hiszen mindig is hangsúlyozták, hogy a nagy magyar írók, előadók (Karinthy, Kosztolányi, Nagy Lajos, Örkény, Alfonzó, Hofi stb.) már jóval régebben, és nem is akármilyen színvonalon megtették ezt. Ugyanakkor az is elvitathatatlan, hogy mégis valami egyedit, különlegeset produkáltak. Azt is sokszor nyilatkozták, hogy téved az, aki a szójátékokkal, a nyelvi humorral azonosítja be őket, hiszen az csak egy kis szelete munkásságuknak. Fontos tudni róluk, hogy az aktuálpolitikát és a közéletiséget mindig is nagy ívben kerülték alkotásaikban, és hogy sohasem mások kárára nevettettek.

A L’art pour l’art lemezek aranylemezek lettek, televíziós műsoraik bekerültek a legnézettebb műsorok közé. Kétségtelen, hogy a Társulat eredetiségével beíródott a hazai humor nagykönyvébe.
A Rádiókabaré 1998-as Humorfesztiválján (melynek zsűrijében Dolák-Saly Róbert is jelen volt) erősen érződött a Társulat hatása: a pályaművek jelentős részébe bekerültek a l’art pour l’art-os jellegű poénok és az abszurd nyelvi fordulatok.
Még a reklámiparra is jelentős hatást gyakoroltak, hiszen a plakátok és a tévés reklámszövegek hirtelen, soha nem tapasztalt mennyiségben kezdték ontani a szójátékokat.

Azonban – ahogy az az autentikus, újdonságot hozó művészi megnyilvánulások hatásaként szokott történni -, sajnos megjelentek a Társulatot kifejezetten utánzó próbálkozások a médiákban, amelyek előszeretettel használtak/használnak “ismerős” megoldásokat, amivel viszont nem használnak sem a közönségnek, sem a magyar humornak. 🙂

A Társulat sikerei ma is töretlenek. 1994-től állandó törzshelyük a Budapest Bábszínház, de vidéki színházakban is rendszeresen fellépnek. (pl.: Győri Nemzeti Színház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, stb.)

1996-ban és 1997-ben személyi változások történtek a Társulat háza táján. A közönség, sőt a szakma is azt hitte, hogy Galla Miklós, majd Nagy Natália távozása a Társulat végét jelenti. Csak azok bizakodtak a túlélésben, akik közelről ismerték a művészcsoport belső működését, hiszen tudták, hogy az alkotófolyamatban meghatározó, legtermékenyebb szerzők a csapatban maradtak.
A Társulat tagjai – Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni – nemcsak előadók, hanem mindannyian írók is.

Együttműködésük jó példája annak, hogy hogyan lehet látszólag teljesen más kulturális értékek iránt elkötelezett, más mentalitású művészek alkotásait egy közös mondanivalóban megfogalmazni. Dolák-Saly Róbert tudományszerető, szkeptikus világszemlélete, Laár András idealista, buddhista alapokon nyugvó életfelfogása, Pethő Zsolt pacifizmusa és Szászi Móni humanista, kiváló közösségi szelleme különleges egységgé formálódik munkáik során.

Színházi estjeiken, televíziós műsoraikban kizárólag csak saját írásaikat adják elő.
Ilyen értelemben a L’art pour l’art Társulat a színtiszta magyar abszurd humort játszó színház egyetlen képviselője.

A Társulat művészi megnyilvánulási lehetőségeit jelentősen tágítja az, hogy tagjai nagyrészt zenészek. Így nemcsak színházi esteket játszanak, hanem, ha kedvük tartja, élő koncerteket is adnak zenésztársakkal kiegészülve.
Különlegesen sokrétű és sikeres művészi teljesítményük elismeréseképpen 1997-ben megkapták az év legjobb produkciójának járó Huszka Jenő díjat (Artisjus).

A Társulat ma is dolgozik, törzshelye változatlanul a Budapest Bábszínház, ahol rendszeresen játsszák új darabjaikat. Ezekkel az előadásokkal turnéznak minden évben az ország nagyvárosaiban is. A 2006-ban húsz éves – állami támogatás nélkül működő – vándorszínház szinte példátlan sikersorozatának egyik titka valószínűleg az, hogy mindig nagy műgonddal, igényességgel készültek a közönséggel való találkozásokra.

 

Légy szociális és oszdd meg weboldalunkat!
This entry was posted in Stand-up comedy humor előadó fellépő and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.